Való Gábor - Messi története: évekig törlesztett a csempészeknek

Messi története: évekig törlesztett a csempészeknek

Való Gábor 2015.09.29. 06:0860

Nigériából azért menekült el, hogy elkerülje a csonkítást. Évekig törlesztett az embercsempészeknek, de mindig tartozott. Tizenöt éve iratok nélkül tengődik, Nyugaton próbál új életet kezdeni. Messi nincstelenként kelt útra, és a gyermekeivel érkezett Magyarországra.

„Körülmetélés, érti?” Erős afrikai akcentussal beszél angolul, úgyhogy nem értem, és ezt látja az arcomon.

„Körülmetélés – tagolja. – Megvágnak” – és lefelé mutat. Összeáll a kép: a genitális csonkításról beszél, amikor egy nőnek megvágják vagy eltávolítják a klitoriszát.

„Na, azt akarták velem csinálni.” Erős testalkatú afrikai nő áll velem szemben. Ebben a percben gyalogolt be Magyarországra. Csomagja szatyorban, afrikai módon a fején cipeli. Két gyerek botorkál mellette.

Nem akarta, hogy megcsonkítsák

Forrás: Való Gábor

A hitemmel is baj van

„A körülmetélés miatt hagytam el Nigériát. Ez része a mi kultúránknak, de én keresztény vagyok, és nem akartam, hogy megcsonkítsanak. De a hitemmel is csak a baj van. A falumban, Orogunban a muszlimok nem akarják, hogy templomba járjunk. A nyílt utcán megállítanak, hogy »Keresztény vagy?«, és ha azt mondom, hogy keresztény vagyok, lelőnek. Ha nem lőnek le ott mindjárt, akkor éjszaka felrobbantják a házadat. Bizony, a keresztények és a muszlimok ölik egymást.”

Messi, így hívják, lerakja terhét, hogy kibontsa történetét, ahogy előrehajol, látom, hogy nem kettő, hanem három gyerek van vele, a legkisebb még csecsemő, színes kendővel az asszony hátához bugyolálva utazik. Kislánya az Elisabeth nevet viseli.

„Nem engedtem, hogy megtegyék – utal a genitális csonkításra – a nővéreimen elvégezték, de én nem hagytam, mert már fiatalon keresztény voltam. Még csak nem is kórházi körülmények között csinálják, hanem otthon, régi késsel, kövön megfenik, markos fiúk megragadnak, mint valami tolvajt vagy gyilkost.”

Az embercsempészek 100 ezer eurót kértek

Forrás: Való Gábor

A segítségnek ára van

„A közösségünkben volt egy férfi, ő mesélt nekem először a nyugati világról. Letolt, hogy »Messi, te nagyon hülye vagy« - mondta. »A családod megaláz, magadra hagy a bajban. Bolond vagy! Nyugaton ilyen nincs, mert ott vannak jogaid. Eredj oda! Én segíthetek, de annak ára van.« Elgondolkoztam. Megalázottnak és elhagyatottan éreztem magam.”

Messi 18 vagy 19 éves lehetett, amikor egy nap öregasszony toppant be hozzájuk mindenféle papírokkal, és magyarázni kezdte, hogy eljött a körülmetélés ideje. Megjátszotta magát. „Persze, világos, rajta!”, de még előtte meglépett. Felkereste a férfit, aki a nyugati világról mesélt neki.

A szabadság szele

Nyugati világ, így emlegeti Nyugat-Európát, mintha valami fantasyt mesélne. Folyékonyan tud angolul, mint sokan Nigériában, amely korábban angol fennhatóság alá tartozott.

A férfi, aki azzal is foglalkozott, hogy embereket juttat ki Nigériából, 100 ezer euróban szabta meg az árat. Azonnal beleegyezett. Ghána felé hagyták ott az országot, „már ott megcsapott a szabadság szele”.

Bosszú a szökés miatt

Távozása után három nappal meglátogatták az apját. „Hol a lányod?” – kérdezték. „Nem láttam”– felelte. Másnap végeztek vele, ezt mesélte a nővérem. Ez a mi kultúránk!” – teszi hozzá kiabálva. „És ez így megy a mai napig, ha nem hiszed el, utazz el a Niger-deltába, és nézd meg, hogyan ütnek nyélbe egy esküvőt.”

Mi a női körülmetélés?

A külső női nemi szerveket rituális okokból távolítják el részlegesen vagy teljesen, érzéstelenítéssel vagy anélkül. Általában pengét vagy borotvát használnak. Afrikában 27 országában fordul elő, továbbá Jemenben, Kurdisztánban, illetve kisebb mértékben a világ különböző részein lévő diaszpórákban. A beavatkozás időpontja a születést követő néhány napot követően a pubertásig terjedhet.

Aki elfogadja a csonkítást, azt megbecsülik, tekintély övezi. „De ha nem fogadod el, akkor a saját nővéred is az ellenséged lesz, és csak marjátok egymást, így működnek a családok arrafelé. Az apám életét miattam vették el, azzal vádolták, hogy a saját családjában sem képes rendet tartani.”

Ez régi történet, Messi már nem tizenkilenc: a legnagyobb lánya már kilencéves.

Táncosként törlesztett

„A férfi, aki végül is megszöktetett 1997-ben, Spanyolországba vitt. Nincs már meg, hogy merre mentünk Ghána után, csak Maliban vagyok biztos. Spanyolországban különböző férfiakkal ismertetett össze. Azt mondta, hogy te nagyon kedves vagy, fiatal, nem akarom tönkretenni az életedet, nem akarom, hogy prostitúcióval keresd a kenyered. Azt szeretném, hogy tisztességes életet élj.

Így kerültem egy sztriptízbárba táncosnak, egy haverjához. Soriában, majd Pamplonában táncoltam, és közben törlesztettem a menekülésem költségét. Spanyolországban huszonötezer eurót fizettem így ki neki az évek alatt.” Szinte az egész keresménye elment erre. Hiába ment át másik bárba, az embercsempésznek oda is volt kapcsolata, és az ottani főnök is neki adta Messi fizetését.

Havi 80 euró

„Úgy képzeld el, hogy ha fizetnek neked egy italt vagy egy öltáncot, az tíz euró. Abból hatot azonnal lenyúlt az embercsempész, három a bártulajé, én nyolcvan eurót kerestem havonta.” A főnök egész Európában körbe akarta cipelni. „Nyolc hónapig Franciaországban táncoltam, de nem tetszett, ahogy arrafelé csinálják, a férfiak fogdosnak.” Inkább Görögországba ment, mert ott több pénzt ígértek. „Remek, gyorsabban vissza tudom fizetni a tartozásom, mondtam magamnak, és 150 eurót is megkereshetek, hamarabb szabadulok. Így kötöttem ki Haníában, Krétán, ahol 2002–2004 között dolgoztam.”

„Ne pazarold a vizet! – szakítja meg az elbeszélést Messi a lányára förmedve. – Csak kezet akartam mosni”- védekezik a kilencéves Princess. „Ivóvízzel?! – kérdez vissza az anyja. – Ez drága ivóvíz, vigyázz rá. Ki tudja, mi vár ránk.”

20 ezer a megváltás

A vihar elvonult, Messi újra felém fordul: „amikor úgy számoltam, hogy vége, megadtam, amivel tartoztam, a férfi, aki kihozott Nigériából, azt mondta, hogy még mindig van.” Tetézte a bajt, hogy megismerkedett a lánya apjával, és teherbe esett. 

„A főnök azt mondta, csak akkor hozhatom világra a lányom, ha a pasim megváltja. Mégis mennyire gondolsz, kérdeztem. Húszezer euró, felelte. Ennyi pénzt képtelenek voltunk előteremteni. Hiába hajtogattam, hogy szeretem, és össze akarom kötni vele az életemet.”

Egyedül, három gyerekkel

Forrás: Való Gábor

Ilyen ez: ha szerencsés csillagzat alatt születtél, akkor az embercsempész bejuttat Európába, és ezzel vége, szabad vagy. De ha nem, örökkön-örökké csak fizetned kell. Mert különben, az útleveledet összetépik, mert az náluk van, és ha jön a rendőr, mit mondasz?

Iratok nélkül

„A pasim elhagyott, nem bírta tovább Görögországban. Hívott, hogy tartsak vele, de iratok nélkül sehova sem tudtam volna menni, mindent elszedett a csempész, akármit is kaptam a hivataltól, munkavállalási engedélyt, bármit, hogy ne veszítsen el. Egy darabig maradtam, de végül mégis otthagytam a melót, de másik nem akadt helyette. Görögországban nem kapsz feketén munkát, azt mind elviszik az albánok. A főnököm egyetlen hivatalos papírt adott nekem, ami arról szólt, hogy 300 euró adótartozásom volt. Ezzel mentem el a hivatalokhoz, könyörögtem, hogy adjanak másik munkavállalási engedélyt, hogy dolgozhassak, de nem jártam sikerrel.”

Lassan haladtak

„Benne voltunk a pácban, ugye, Princess? – fordul a lánya felé. – Milyen lakásban éltünk?” Princess, mintha várta volna a kérdést, azonnal rávágja: nem volt áram, nem volt folyóvíz, enni is alig volt mit, tej sem volt – és a csecsemőre néz.

„Onnan volt pénzünk, hogy három öregasszonyt gondoztam, a legidősebb nyolcvannyolc éves volt, napi tíz euróért. Ezt csináltam, mielőtt nekivágtunk az útnak, 150 euróval. Pénz híján nagyon lassan haladtunk.” Végigmérem: vietnami papucsban érkezett Magyarországra.

Hangulatingadozás

„Szerbiában újságíróktól kaptunk ennivalót, meg gyerekholmit. Ha találkoztam feketékkel, tőlük kunyeráltam tíz-húsz eurókat.”

Ahogy elmesélte a történetét, hullámzott a hangulata. Hol nyugodtan beszélt, majd feldühödött, és temperamentumosan kiabált, hol elsírta magát.

„Mi a terv?” – kérdezem. „Nem tudom, mit mondjak” – feleli. Úgy érzem, nem tőlem függ a sorsom.” Sírni kezd, kapkodja a levegőt, nem értem a szavait, annyit hámozok ki, hogy Istent emlegeti, nem kérdezek vissza, mit mondott pontosan.

 Eredeti link: http://www.origo.hu/nagyvilag/20150928-menekult-migrans-menekultvalsag-menekultek-magyarorszagon-nigeria.html

Családja kérte vissza Ahmed H. első ügyvédjét

Vörös Szabolcs 2015.09.28. 18:11

Kilenc útlevél, két kirendelt, majd pedig egy meghatalmazott ügyvéd – közülük ráadásul kettő ugyanaz a személy –, és két megalapozott gyanú. Az Origo újabb fordulatról értesült a magyar rendőrök sérülésével végződött röszkei határincidens első soraiban feltűnt szír férfi ügyében.

Amint arról múlt pénteken beszámoltunk, határzár tiltott átlépésének megalapozott gyanúja mellett terrorcselekménnyel is meggyanúsították Ahmed H.-t. A 39 éves szír férfit a szeptember 16-i röszkei határincidens után három nappal, Győrben fogta el a TEK, szeptember 22. óta pedig előzetes letartóztatásban van.

Ahmed H. (középen) Röszkén

Forrás: Police.hu

Ahmed H. ügye az után váltott ki fokozott érdeklődést, hogy kiderült: kilenc útlevél volt nála. Ebből az egyikben – a sajátjában – érvényes schengeni vízum volt, a többi pedig állítása szerint azoké a közeli rokonaié, akiket Törökországtól Németországig kísért volna – mivel a szakértői vizsgálat szerint a dokumentumok eredetiek, a férfi állítását, ellentétes bizonyíték hiányában, igaznak kell elfogadni.
Az nem derült ki, hogy a pénteken nyilvánosságra került terrorcselekmény-gyanú minek kapcsán merült fel:  a röszkei események vagy pedig a Tabligh Dzsamaat (Szövetség a hit terjesztésére) elnevezésű iszlám szervezetben való esetleges érintettsége miatt, amelyre elfogásakor rendőrségi közlemény is utalt.

Régi-új ügyvéd

A férfi – akkor még kirendelt – ügyvédje, Fülöp Éva az Origónak mondta el, hogy védence jogkövető állampolgárnak tartja magát, akivel kapcsolatban a múlt péntekig még csak marginálisan sem vetődött fel a terrorizmus gyanúja. Néhány órával később azonban – amikor kiderült az újabb gyanú – azt is megtudtuk, hogy az ügyvédet nem értesítették a fejleményekről, holott a kihallgatásokon neki is részt kell vennie.

Állítólag békíteni akarta a migránsokat és a rendőröket

Forrás: MTI/Ujvári Sándor

Fülöp Éva most megkeresésünkre elmondta: ez azért (nem) történt, mert az új tényálláshoz a nyomozó hatóság – teljesen jogszerűen – más ügyvédet rendelt ki Ahmed H. jogi képviseletére, a terrorcselekménnyel kapcsolatos kihallgatást pedig a nyomozó hatóságnak a férfi tiltott határátlépését vizsgáló alegységétől eltérő csoport végezte.
Csakhogy közben jelentkezett a férfi egyik Cipruson élő közeli rokona, aki meghatalmazta Fülöp Évát a további jogi képviselet ellátására, ez pedig felülírja, hogy a hivatalos szervek előzőleg kit és milyen ügyben rendeltek ki mellé.
Vagyis, bár a múlt hét végén még ennek az ellenkezőjére lehetett következtetni, Ahmed H. ügyvédje továbbra is Fülöp Éva. 

Eredeti link: http://www.origo.hu/itthon/20150928-csaladja-kert-regi-uj-ugyvedet-a-kilenc-utleveles-szir-ferfinak.html?r=1#comments

Való Gábor - Rashid története: pénz és iratok nélkül Magyarországig

Való Gábor
Rashid története: pénz és iratok nélkül Magyarországig

Pakisztánból nem a vallási fanatikusok mindennapok biztonságát aláásó, kiszámíthatatlan merényletei elől menekülnek az emberek: az erőszak sokak számára elviselhetetlenné teszi az életet. Rashid pénz híján főleg gyalog tette meg a több ezer kilométeres utat Magyarországig.

„Az iráni–török határon papírok nélkül átjutni nem sétagalopp. Ott nem az van, mint Európában, hogy a rendőrök terelik az embereket a gyűjtőpontokra. Ott, ha illegálisan érkezel a zöldhatáron, simán rád lőnek. Velem is ez történt, szedtem az irhám, majd megállt a szívem a félelemtől.” 
A történetet mesélő pakisztáni férfi félmeztelenül ül a szürkületben, egyik térdét maga alá húzza, kezével arra támaszkodik. Ő szólít meg, azt tudakolja, hogy mi vár rá itt, Magyarországon, ahova Szerbia felől érkezett nem sokkal korábban.

Szeretne már egy kis biztonságot látni az életében, erre az utóbbi hónapokban nem nagyon volt példa, amióta elhagyta szülőföldjét.

Az apja is biztatta

„Lahore-ban éltem, Pakisztánban” – kanyarodik vissza távozása okaira. „Egy nap bomba robbant a mecsetnél, amikor én is ott voltam. Csak arra emlékszem, hogy futni kezdtem, és hogy nagyon féltem. Hiába költöztem másik városba, nem múlt el a félelmem. Az apám is rágta a fülem, hogy »fiam, ennél jobb sorsra vagy érdemes«, meg hogy »menj Németországba örökre, és vissza se gyere« – még egy kis pénzt is adott útravalóul.” Így alakult, hogy eldöntötte, otthagyja Pakisztánt. A szomszédos ország felé, Iránnak vette az irányt, a legtöbben ugyanis erre jönnek.
„Irán fővárosába, Teheránba igyekeztem, vonattal, busszal, gyalog mentem. Mikor megérkeztem Teheránba, a rendőröknek szemet szúrt a lerongyolódott külsőm, gyanús lehettem nekik. Nem teketóriáztak: lecsuktak, majd három napon keresztül vertek és vallattak, hogy miért jöttem Iránba, mit akarok itt. Mindenhova kaptam: ütötték a lábam, a kezem, a testem, volt, hogy el is ájultam.”

Szabadulás a zárkából

Rengetegen voltak a zárkában, nagy volt a jövés-menés, jöttek-mentek a rabok, csak ő maradt. „Kérdezgettem az őröket, hogy miért vagyok itt, de mindig az volt a válasz, hogy csak várjak. Egyfolytában sírtam, és a családomra gondoltam.”

A félmeztelen férfi jó angolsággal, monoton, fakó hangon, arckifejezések nélkül beszél. A földre szegezi a tekintetét, szemünk ritkán akad össze. Még a legdrámaibb részleteknél sem emeli fel a hangját, vagy kezd el gesztikulálni. Öt-hat honfitársa ül körülötte, együtt hallgatjuk a beszámolóját.
„Másfél hónap után végre elengedtek, nem mondtak semmit, csak kiengedtek. Mikor bebörtönöztek, elvették az útlevelemet, a pénzemet, mindent, és semmit sem kaptam vissza, ott álltam az utcán egyetlen cent és iratok nélkül. Ahogy ott ácsorogtam, egy férfi megsajnált, és meghívott enni egy étterembe.”

Kopár hegyek között

„Pénz és okmányok nélkül, gyalog folytattam az utat, amely hegyeken keresztül vezetett. Eltévedtem. Nagy kopár hegyeken jártam, nemhogy erdők nem voltak, még egy fa sem nőtt, tiszta sivatag, a pokoli hőségben árnyék sehol. Négy napig vándoroltam összevissza, nem ettem, és pocsolyából oltottam a szomjamat.”
Lassan megértem Rashid viselkedését. Minél több időt töltök vele, annál inkább az a benyomásom, hogy lelkileg nagyon összetört. A folyamatos bizonytalanság láthatóan megviselte. Röszkénél, az út mellett rögtönzött gyűjtőpont még néhány perc séta, de Rashid nem sietteti a megérkezést. A rendőrök is békén hagyják, türelmesen várnak a menekültekre, a pakisztáninak van ideje kibontani utazása részleteit.

Alkalmi munkák

„Négy nap kóborlás után végre valami városba érkeztem, nem tudom, hova, és már a nevére sem emlékszem. Nagyon sok mindenre nem emlékszem már, uram – hajtogatja. – Egyszerűen csak nem emlékszem, teljesen kimerültem.”

Ebben a városban szerzett alkalmi munkát, például takarított egy ideig, aztán irány tovább Törökország felé. Három hónap alatt érte el a török határt, útközben alkalmi munkákból élt, takarított, kocsit mosott, koldult. „Néha adtak pénzt, néha elzavartak, hát így jutottam el a török határra, ahol géppisztollyal üdvözöltek.”

Átjutni a határon

„Szerencsém, volt, Isten megsegített" – szívére teszi a kezét. Nem találták el a katonák, ép bőrrel megúszta, és átjutott a határon.
„Törökországban tanyán dolgoztam, állatokra vigyáztam, velük is aludtam. Így kerestem annyi pénzt, hogy továbbindulhassak, és eljussak Isztambulig, de ott már megint koldulásból tartottam el magam.”

Arról, hogyan jutott át Törökországból Görögországba, nem beszél. Nem tudom, hogy nem emlékszik-e, vagy csak valamit el akar hallgatni. A többi férfi talán látja rajtam, hogy érdekel ez a beszámoló, egyikük a tőlem balra ülő férfira mutat, „az ő történetét hallgasd meg” – és sokatmondóan tekint rám. Hatvan év körüli, megviselt arcú férfit látok, vagy csak annyinak néz ki – nem tudom eldönteni. A férfi csak rázza a fejét – menekülése részleteit nem ismerem meg.

Újra fogságban

Rashid Görögországgal folytatja. Onnan is gyalog jött: „Amikor csak buszra akartam szállni, rögtön azt kérdezték, van útlevél?” Az nem volt. Aztán belefutott egy embercsempészbe. „Kisbusszal járt, mondtam neki, hogy nincsen pénzem, de azt felelte, hogy semmi gond, ingyen is elvisz Athénig. Mikor megérkeztünk, már ott vártak rám a haverjai, és magukkal vittek. Azt mondták, hogy ki kell fizetnem az út árát, hiába erősködtem, hogy nincs pénzem, akkor írjak apámnak, hajtogatták, hogy küldjön pénzt, azzal bezártak egy szobába. Írtam apámnak, de mit sem használt, neki sem volt pénze. A szobát nem hagyhattam el, néha adtak ennem, de olyankor általában meg is vertek.  Teltek a napok, de pénz csak nem érkezett, úgyhogy egy nap megunták, és szabadon engedtek. Két hetet voltam bezárva, imádkoztam, és sírtam, ezzel telt a két hét.”
Rashid öt-hat férfi társaságában ül. Érthető, hogy emberekkel veszi magát körül, hiszen a magány mostanáig nem hozott túl sok szerencsét.

Kamionba zsúfolva

„Miután ismét kiszabadultam – folytatja a huszonkilenc éves pakisztáni férfi –, végképp semmim nem volt már, és messziről bűzlöttem. Az utcán észrevettem egy idős pakisztáni férfit, odamentem hozzá, és elmagyaráztam neki, hogy milyen helyzetben vagyok. Adott néhányat a ruhái közül. Kicsi öregember volt, röhejesen néztem ki a gúnyáiban, de néhány nap múlva szerzett rám való ruhát, ezekben továbbálltam, és Pátrában beálltam dolgozni a földeken. Meg egy bárban is takarítottam másfél hónapig. Itt végre kaptam normális fizetést, úgyhogy vehettem magamnak tisztességes ruhát, telefont, és végre jobban éreztem magam.”

Összegyűjtött 300 eurót, útnak indult Németországba. Macedóniáig simán eljutott, amikor ismét belefutott egy embercsempészbe, aki felajánlotta, hogy átviszi Szerbiába. „Egy kamion jött értünk, konténeres. Kilencven embert szállt be, egymás hegyén-hátán szorongtunk. Rettenetesen féltem, hogy megfulladok, mert alig volt levegő, a szívem csak úgy kalapált.  De ezt is túléltem.”
„Mennyit gyalogolt?” – kérdezem. „Nem tudom megmondani. Napi három-négy, nyolc órát, de volt, hogy kilencet is.”
Abbahagyja a beszámolót, elnézést kér, de mennie kell, mondja, még hosszú út áll előtte.

Az eredeti cikk linkje:  http://www.origo.hu/itthon/20150922-menekult-magyarorszag-pakisztan-migracio-haboru-eroszak-menekultvalsag.html